És íme a negyedik rész. Ez már egy kicsivel izgalmasabb, mint az előzőek...:) Hat részt fogok felrakni, utána meg megkérdezlek titeket, hogy folytassam-e a sztorit, vagy ne. Amúgy továbbra is várom a kommenteket, mert k*rvára sz*rul esik, hogy nem ír senki. ;) Puszi.

Reggel frissen ébredtem és persze boldogan, mert szombaton nem kell munkába menni. Jeee. Éljen a házisárkány! Szegény Taylor, Kriszti és Kelly viszont kellett menjen dolgozni, úgyhogy magányomban felhívtam Danielt, aki szívesen vállalta a filmezést velem. Daniel érkezése előtt bekaptam valamit, letusoltam és felöltöztem egy lazább cuccba, úgysem készülök sehova. A lelkem is nyugodt volt, mert az este a tartozásomat Mrs. Black felé megadtam, leraktam a pénzét az irodája széfjébe.
Egy csomót nevettünk. jól éreztük magunkat. Ő lett a legjobb pasibarátom és tudom, hogy az is marad, mert meleg, szóval a szerelem nem vághat közbe. Jó vele, mert olyan mint egy lány és persze megértő, meg amúgy jóképű és jó kocsija van. Amikor köszönünk egymásnak, akkor egy apró csókot nyomunk egymás szájára, ezzel szívatva másokat, hogy meglepetten kérdezzék meg, hogy mióta vagyunk együtt meg ilyenek és mi már nevetve válaszoljuk, hogy régóta és mesélünk ezt meg azt a kapcsolatunkról, közben meg tök poén, mert Daniel meleg. A végén mindenki nagyot nevet rajta és Daniel sem sértődik meg.
 

Hirtelen csengeni kezdett a telefonom, Perrie volt az, az este én is megadtam a számomat, hogy majd tudja, hogy én hívom, ha meggondolom magam. Fogalmam sem volt, hogy miért hív, de gondoltam semmi rosszat nem akarhat, így felvettem.
Szia Léna, eltudnál jönni hozzám? A címem megadom sms-ben.
Persze, de mi a gond?
Csak gyere.
Aztán jött az sms. Elég szomorkás hangja volt, már-már a sírástól rekecses.
 - Ki volt az? – érdeklődött Daniel.
 - Perrie. El tudnál vinni erre a címre? Gyorsan átöltözök.
 -Ki? –aztán kapcsolt – Igen, rendben.
A szobámba siettem és felvettem egy egyszerű farmersortot és egy hátul kivágott fehér felsőt, arra egy piros kardigánt és egy fehér Converse cipőt. A hajamat felköttem és már futtam is a kocsihoz, mert Daniel már benne ült és várt.
 - Gyors voltál.
 - Kösz, de te is lépj oda. – izgatottan hadarásztam. Fel sem fogtam, hogy a híres Little Mix énekese akar velem beszélni. Perrie Edwards a házába hívot.

- - -

Csak úgy ömlöttek a könnyek a szemeiből én meg hűségesen nyomtam minden egyes orrfújás után a kezébe egy új papírzsebkendőt.
 - És azt mondta, hogy – csak hüppögött szegény – hogy elege van a nagy felhajtásaimból… és, hogy csak én akarom az esküvőt.
 - Ugyan már, biztosan csak stresszes szegénykém. – Daniel próbálta vígasztalni Perriet, aki velem együtt értetlenül nézett rá.
 - Bocs, de azt sem tudom, hogy ki vagy. – majd egy óriási bőgést nyomott ki magából, utána folytatta – Nem, tényleg én erőltettem mindent… - csak sírt – előre siettem. Túl gyors volt a tempó.
 - Na elég, én ezt nem bírom végig nézni, most felhívjuk Zaynt és beszélünk vele. Elveszem a telod. – Perrie a kezem után nyúlt és mélyen a szemembe nézett.
 - Azért hívtalak téged, mert te vagy az egyetlen lány ismerősöm, aki nem sztár és nem játssza meg magát. És ezt komolyan mondom. Nagyon jól esik, hogy eljöttél. – elengedte a kezem én pedig a fehér kanapéból átnyúltam a dohányzóasztalra és Perrie telefonjában megkerestem Zayn számát. Tök édi volt a névjegyképe, Zayn hátulról ölelte Perriet. Mit műveltem. Egy énekesnőnek próbálom a kapcsolatát rendbe hozni… Átírtam a telefonomba a számát -nem tudom miért, talán azért , mert Perrienek nem vette volna fel, vagy mert ez még is csak Zayn Malik száma- és felhívtam,
Haló. Kivel beszélek?
Perrie barátnője vagyok és beszélni szeretnék veled.
Perrie hirtelen kikapta a kezemből a telefont és őszinteségi rohamot kapva beszélni kezdett:
 Zayn, figyelj. Én csesztem el és ne haragudj, hogy tönkretettem az életedet. Nem vagyok még kész sem a házasságra sem egy hosszútávú kapcsolatra. Annyira akartam, hogy én is átlagos nő legyek, hogy közben észre sem vettem, hogy elcseszem az életed. Tudom, hogy olyan típusú ember vagy, aki nem ártja bele magát komoly kapcsolatokba. Én családcentrikus vagyok, csak hogy a munkám nem engedi meg, hogy gyerekeim legyenek, mert azoknak is szörnyű életük lenne. Egyszerűen nem megy. Én akarok szakítani.
 Tudod az a legnagyobb baj, hogy sajnállak, pedig egyikünk sem hibás. Minket nem egymásnak teremtettek. Még csak nem is ismerlek. Ezt a kapcsolatot csakis a média találta ki és akarta.
 Ez az igazság! Akkor vége?
 Igen. Amúgy szeretnék komoly kapcsolatot, csak nem veled. És hidd el, valamikor régen szerethettelek volna, csak a munkánk ezt megakadályozta.
 Akkor szia.
 Szia.
 - Úristen, Perrie! Én, én nem akartam. – nagyon szégyelltem magam.
 - Semmi baj, nem a te hibád. Amúgy is, már az ágyban sem volt olyan mint régen.
 - Ööö. – Daniel meglepetten nézett minket, bár a hallottak után nem csodálom.
 - Ez komoly. – Perrie borzalmas nevetésben tört ki. – Régóta nem nevettem ilyen jót. Köszönöm, hogy itt voltatok ebben a nehéz, de rövid időszakban. Köszönöm Léna és neked is…. – Danielre nézett.
 - Daniel. – fejeztem be Perrie mondatát.
 -Igen. – Perrie zavartan felállt és hozott nekünk valami italt. – Igyunk a szingli életemre és a gyűrűre, amit most Lénának adok.
 - Ó, nem.. Azt nem. Megőrültél. Az a te gyűrűd, Zayntől. Tartsd meg emlékbe.
 - Nem-nem. Még csak az kéne, vigyétek innen ezt a gyűrűt. – Perrie megfogta a három poharat és dugtig töltötte itallal, a kezünkbe nyomta és megitta a sajátját egy kapásból.
 - Nem, én nem szoktam inni. Habár… - szagolgattam a poharat- Jó illata van és ennyi nem árthat.
Bevágtuk mi is Daniellel az italt és beszélgettünk mindenféléről. A végén kb. 3 üveggel ittunk meg és tökre berúgtunk, másra nem emlékszem, csak arra, hogy reggel fehérneműben ébredtem Perrie ágyában, melettem Daniellel, aki egy szál boxerben volt. Perrie az ajtóban aludt, szintén fehérneműben. Nyomát sem láttam annak, hogy valami rosszat tettünk volna, szóval előkotortam a ruhámat és felöltöztem, majd a fürdőszobát kerestem. Közben elhúztam a redőnyöket, hogy lássak valamit, amikor egy ablakon kinézve vettem észre, hogy fotósok vannak a ház előtt. Rögtön észrevették, hogy valaki az ablakban van és fotózni kezdtek. Gyorsan felébresztettem Danielt és Perriet. Megkérdeztem, hogy mi történt az este, ő meg azt válaszolta, hogy nem tudja. Daniel mondta, hogy csak arra emlékszik, hogy Perrie tweetelt valamit. Perrie azonnal a telefonjához kapott és megnézte a Twitter falát. Durván koppantunk, amikor megláttuk, hogy Perrie mit tweetelt ki:

Csajok, pasik figyelem! Hulla részegen bulizunk a házamban, mert Zaynnel szakítottunk. Puszi.

 - De a címed honnan van meg nekik? – kérdeztem ijedten.
 - Ömm. Léna, te retweetelted és odaírtad a címet. – Daniel a kezében fogta a saját teloját és öltözni kezdett. – Én húztam, semmi kedvem nincs magazinokban szerepelni.
 - Hova akarsz menni, mindenhol fotósok vannak! Még szerencse, hogy nem ez az igazi lakásom. A rossz előérzetem miatt jöttem ide, ez a régi lakásom.
 - Együtt kell kimennünk, de valahol máshol. – mondtam nyugodtan
 - Máshol? Amúgy is láttak már az ablakból. Az extrakameráik simán elzoomolnak idáig! – Perrie nagyon ideges lett és fel-alá kezdett járkálni. – Nem kavarhatlak bele titeket is.
 - Már mindegy, tudják, hogy én írtam a címet, tehát én is itt vagyok. Mostmár csak Danielt lehet megmenteni. – én is kezdtem ideges lenni.
 - Szépen kirohanunk az egészen és én majd a testőröd leszek. – Daniel megint tarolt.
 - Nem a legjobb ötlet, de muszáj tenni valamit.
Rohantunk ahogy csak tudtunk. Milyen durva, Perrievel szöktem meg a fotósok elől. Nem kaptak le, mert kb. száz ruhadarabbal fedtük le az arcunkat, sikeresen beérve Daniel kocsijába. Gyorsan hajtottunk. Egy csomót furikáztunk csak úgy a városban, hogy még véletlenül se tudják meg, hogy hol lakunk. Dél volt amikor a lakásba értünk, Taylor és Kelly még dolgoztak, ezér leültünk TV-ézni.

- - -

 - Csak egy éjszakára marad itt. – mutattam Perriere.
 - Rendben. – Kellyt nem igazán izgatta, hogy Perrie Edwards van a lakásában, de Taylort annál inkább.
 - Tőlem maradhat itt kettőre is. – kacsintott egyet Perrienek.
 - Grrr. – gúnyolódtam. – Hagydd abba!
 - Igen Taylor, hagydd abba. – nevetett Kelly.
 - De legalább ma a meleg haverod nincs itt.
 - Hahha. – gúnyosan msolyogtam egyet, majd bevezettem Perriet a szobámba és hagytam, hogy az ágyon aludjon, amíg én a földön alszok. Kriszti pedig Danielnél aludt, nem tudom miért.
Perrie már rég aludt, amikör jött egy sms. Zayn volt az, nem mentettem el a számát, de megnéztem a híváslistában, hogy őt hívtam utoljára.
Amúgy ez ki száma?
Nem ismersz.
Nem ismerlek, de Perrie igen?
Egy ártatlan lány vagyok, akinek csak annyi köze van az egészhez, hogy jóba van Perrie Edwards-al, akivel te csúnyán összevesztél.
Szóval civil vagy?
Ez azért elég durva megnevezés, elvégre te is civil vagy, csak jó a hangod. Mondjuk nekem se rossz a hangom.
Tehát nem mondod meg a neved?
Nem.
És jó a hangod?
Igen, fogjuk rá. Á … csak szerénykedem.
Akkor te vagy Adele?
Nem :DD De közel jársz.
Hagyjuk.
Perrie teljesen ki volt akadva.
Sejtettem, de nem akartam én tőle semmit. Ez nem a mi kapcsolatunk volt.
Valóban nem. Ez csak az övé volt.
Ezt hogy érted?
Ő szeretett téged Zayn. 
Nem szeretett, ha szeretett volna, nem szakított volna. 
Azért szakított, mert a kapcsolatotokban csak te voltál szeretve és ezért érezted úgy, hogy túlságosan is siettek, holott kb. 3 éve voltatok együtt.
Lehet, hogy igazad van, de nincs szükségem a tanácsaidra.
Ennyi volt a nagy sms-ezés Zayn Malik őfelségével, ha Anett ezt tudná. Téynleg, neki nem számoltam be semmiről…