- Rendben, mindjárt kész vagyok. – szokásom, hogy mindig kifelejtek valamit a pakolásból, de ezúttal írtam egy listát, amin várhatólag nem szerepelt valami, de ha lesz pénzem megveszem majd Londonba. Minden egyes kedvenc és nem kedvenc cipőm a táskában végezte, aztán a ruhák nagyobb része, mert abból rengeteg volt. Nem terveztem, hogy hazajövök valaha is, így minden felvehető cuccomra szükség volt.
Tudtam, hogy minden rendben lesz, imádtam angolul beszélni, olvasni, úgy hogy az angoltudásomra nem foghatom, ha valami rossz történik velem, amúgy is, egy ismerősöm szerint minimál angol tudással meg lehet élni Angliában. Mindegy, nem ettől féltem, hanem attól, hogy nem találok majd munkát, amit jól is végzek majd és szeretni is fogom. Ideiglenesen az unokatestvérem felvett a pizzériájába dolgozni, pincérnőként, amíg rendes munkát nem találok. Reméltem, hogy könnyű dolgom lesz. Kicsi korom óta csak arra vágytam, hogy elmehessek Londonba.. és tessék!

- - -

Megkíméltem magam a fájdalmas búcsúzkodástól és észrevétlenül ültem fel a repülőre, sosem szerettem búcsűzkodni…
A repülőről leszállva láttam egy nőt, aki a kezében Léna feliratú táblát tartott, tudtam, hogy ez csak Kelly lehet. Olyan rég nem láttam, a haját barnáról feketére festette és ahogy közelebb értem láttam az ujján egy eljegyzésű gyűrűt, hamar kapcsoltam: Taylor végre eljegyezte Kellyt!
 - Szia! Olyan rég láttalak, pontosabban három éve… Basszus! Igazi nő lettél. – ezzel a hízelgő szöveggel fogadott, persze egyből elpirultam, meg minden. Tudjátok milyen, amikor egy lányt végre nőként kezelnek, bár szerintem 15 éves koromtól nem nőttem semmit és nem változtam.
 - Szia. – nyomtam egy puszit az rcára, majd megöleltem. – Annyira megváltoztál azóta, vagyis a hajad.. Jól áll a fekete, bár szerintem a barnával is szép voltál. – ömlöttek belőlem a szavak, de mind baromság volt, dehogy állt neki jól a barna haj, végre feketére festette!
Beültünk az autójába (Honda Civic.. nem is rossz), majd a lakásuk felé vettük az irányt. Ne kérdezzétek, hogy hol van, mert az utból csak sötétséget és apró fényeket láttam. Estére értem Londonba.
Nem volt valami tágas lakás, az ajtóban várhatóan Taylor fogadott egy órisái öleléssel a maga 28 éves, izmos ölelésével. A fulladás szélén, de éppen, hogy csak élve eltoltam magamtól, majd egy pillantást küldtem felé, amiben összefoglaltam: Elég lesz, majdnem meghaltam! A csomagokat bevittem a szobámba, ami üres volt, nem csodálkozom rajta, hiszen két hálószobás lakásról beszélek, amiből csak egy volt foglalt. Kipakoltam, letusoltam és pizsibe öltöztem, majd elindultam a már várt vacsora felé. Nagyon fáradt voltam, biztos az időeltolódás miatt, ezért nagyon hamar el is aludtam.
Reggel első dolgom az volt, hogy egy rövid üzenetet írjak facebookon mindkét barátnőmnek. Először Krisztivel kezdtem:

Szia! Megérkeztem Londonba. Nagyon szép hely. Ma kezdek 1-kor a pizzázóban, pincér nő vagyok. Utálni fogom, ha csak nem találkozok valami jó pasival, aki törzsvendég, de hiszen ismersz… :DD  Milyen Olaszország. Biztos finom a pizza. És az egyetem? Olyan ciki, hogy csak én nem vagyok egyetemen… :s Beszéltél a szakítás óta Tamással? Láttad Barnit még otthon? Ha igen, üzenj a nevemben, hogy kapja be és hogy remélem jól megvan Kincsővel! Majd hívj fel.

Igazából nem nagyon szeretek telefonon beszélni, de írni is unalmas. Amúgy egy kis szómagyarázat: Krsizti Olaszországban van egy egyetemen két évig, bár utoljára azt mondta, hogy nem bírja a sok tanulást. Tamás a pasija volt, akivel az egyetem előtt szakított a távolság miatt. Barni pedig az én expasim, nagyon jó pasi, de híres arról, hogy nem tud hosszútávú kapcsolatokat teremteni, így kellően meg-meg csalt engem Kincsővel, akit egész életemben bírtam és tessék. Na mindegy, ez várható volt. Szerencsére nem bántott annyira a dolog, mert nem szerelemből voltam vele, csak.. tudjátok, hogy legyen valakim. Szóval én sem vagyok valami szent a dologban. Következőre Anettnek írtam:

   Szia! Itt vagyok végre Londonba. Nagyon gyönyörű, de téged ismerve nem ez lenne az első kérdésed, hanem, hogy milyenek itt a pasik, elárulom előre, hogy az unokatestvéremen kívül még egy pasival sem találkoztam, de ma biztos fogok, mert ma van az első munkanapom a pizzázóban. Annyira hiányzol és remélem, hogy jól megy majd az egyetem és hogy valóra válik az álmod: tanitónő leszel. Majd írj, ha időd lesz!

Igen, Anett álma a diploma és az álomállás: tanítónő. Annyira elszomorító, hogy hárman három országban élünk és jó pár évig nem láthatjuk egymást. Mi lesz ha elfelejtenek és megváltoznak?

- - -

Éppen zenét hallgattam, amikor Taylor megtörte a zene folyamatosan növekedő dallamát. Kivettem az egyik fülemből a fülhallgatót, majd rápillantottam és vártam, hogy mondjon valamit.
 - Új vendég érkezett, pattanj! – mintha a szolgája lettem volna, úgy beszélt velem, mondjuk ez várható volt, hiszen a főnököm. Parancsára felpattantam és kimentem az ötös asztalhoz.
 - Mit hozhatok? – egy házaspár ült az asztalnál, úgyhogy elővettem bájos mosolyomat és a laphoz nyomtam a golyóstollat, írásra készen. Kezdőként nem tudtam megjegyezni fejben a rendelést.
 - Egy családi pizzát kérünk, legyen rajta gomba, sonka, szalámi és paprika, na meg sajt. – a férfi szólalt meg.
 - Milyen itallal szolgálhatok. – udvariasan kérdeztem meg és vártam a válaszát.
 - A lefinomabb borukból kérek.
 - Rendben. 2005-ös évjárat jó lesz?
 - Igen.
Megindultam a konyha fele és leadtam a rendelést. Tudni illik a pizzázó alatt egy borpince terül el, amivel Taylor foglalkozik. London egyik legjobb borpincéjévé nőtte ki magát pár év alatt. Téynleg nagyon finom boruk volt, amagm vagyok az igazolója. Pár perc múlva egy újabb vendég érkezett, arcát eltakarva, maga mellett ölelve egy szőke lányt. Odamentem, hogy felvegyem a rendelést.
 - Mit kértek?
 - Két teát és egy-egy mini pizzát, mindegy mi van rajta. – egyhangúan közölte velem a férfi, olyan elszomorkodtató hangon, ezért gondoltam, hogy rámosolygok, de a szőke nőnek nem tetszett.
 - Csak hagymát ne tegyél rá. Elmehetsz. – a pasi ránézett, majd rám és bocsánatkérően pillantott egyet. Egyből beugrott, hogy ki is ül előttem, hiszen Anett 1D mániás. Baszki ez Zayn! Úristen, mondtam, de úgy, hogy ne értse senki, magyarul. Nem támadtam le, vagy ilyesmi, de akkor is, egy híres pasi szólt hozzám és én is hozzá! Baszki, ez Zayn! Ott álltam, mint akit a legjobb pillanatragasztóval ragasztottak a földhöz és bámultam. Annyira meglepődtem, hogy mozdulni sem tudtam. Zayn megtörte a kellemetlen csendet és kérdezett:
 - Mit jelent az az Úristen?? – magamban órisái nevetésben törtem ki, annyira édi volt, ahogy kiejtette… Nem hiába Anett kedvence Zayn, nagyon jól néz ki.
 - Ma-magyarul azt jelenti, hogy Úristen. – nagy nehezen kimondtam. Majd elég viccesen sarkon fordultam és leadtam a rendelést, majd a pult mögül figyeltem a sztárocskát és barátnőjét. Összefoglalva Zayn elmesélte a csajnak, hogy ez a kedvenc pizzázója, minden nap, amikor szabadok, a fiúkkal vesznek egy órisái pizzát. A csaj szörnyen el volt szállva, megértem, hiszen egy sztárral randizik, ha hívhatjuk ezt randinak, a lánynak be nem állt a szája és folyton csak magáról meg az óriási tehetségéről beszélt. Azért irigyeltem, de nem nagyon érdekelt a híres Zayn Malik, azon kívül, hogy k*rvára jól nézett ki. Amúgy is egy 1D tag mikor állna le egy randira is velem, Erdélyi lánnyal, akinek valószínűleg k*rva szar angol kiejtése van.
Időközben kiderült, hogy a szőke lány neve Paris és, hogy ők nem is randiznak hanem találkoznak, mert Paris egy régi ismerőse Zaynek, bár azért látszott, hogy a csaj szívesen ébredne reggel Zayn mellett. Szóval Paris intett nekem egyet, gondolom ezzel jelezte, hogy kérik a számlát, odamentem és a csaj kezébe adtam a számlát. Megvártam, míg a pénzt átadják, persze egyáltalán nem hagytam, hogy borravalót adjanak, a csajnak nem is kellett kétszer mondani, amúgy is Zayn fizetett, persze neki sem hagytam, hogy borravalót adjon. Felálltak és az ajtó fele vették az irányt és én is visszamenni készültem a konyhára, amikor Zayn megfordult és nagyképűen hozzám vágta:
 - Rájöttél végre, hogy ki vagyok? – nem tudtam, hogy mit is vágjak vissza, inkább csendben megfordultam és bólintottam egyet. Mikor végre elmentek, akkor jöttem rá, hogy mekkora egy s*ggfej ez a Zayn. K*rvára kihasználja, hogy ő az 1D tagja és, hogy jól néz ki. Tipikus sztár, aki a semmiből a csúcsra jutott és az agyára ment a hírnév. Azért emlékszem a csaj arcára, amikor bólintottam. Annyira lenézően kuncogott egyet. A szemükkel egyenesen hozzám vágták: Akik lent vannak, lent is maradnak örökre. Hát kösz.

- - -

Otthon, vagyis Taylor lakásában felhívtam Anettet, hiszen megérdemli, hogy elmondjam, kivel találkoztam.

Haló.
Szia Léna. Azt hittem, hogy fel sem hívsz!
Képzeld kit szolgáltam ki ma a pizzázóban! Ki találod?
Nem és mondjad, mert nagyon kíváncsi vagyok ezek után, mert el sem tudom képzelni, hogy kivel találkoztál Londonban, akit én is ismerhetek, mert tudtom szerint nem él egy ismerősöm sem Londonban!
Zayn Malik. (ennyi elég volt ahhoz, hogy Anett kiboruljon)
Úristen… Ugye milyen édi?
Yepp, he is so so cute and sexy.
Kielégítő választ kaptam! (nevetett)
Ne haragudj de mennem kell kaját csinálni Taylornak és Kellynek, mert később jönnek haza és jófej akarok lenni.
Oké, puszi.
Szia. Amúgy Zayn k*rvára nagyképű!
Ónaaa.

Leraktam, még mielőtt Anett beszámolót tartott volna Zaynről, akit ő istennek lát. Megcsináltam a kaját Taylornak és Kellynek, fel is falták hamar, mikor hazaértek. Meg is dicsértek, bár nem ez az első, hogy valakinek ennyire ízlik a sportsalátám, elárulom a titkot: a legolcsóbb sonka kell bele és friss zöldség, na meg a legdrágább majonéz. Nem nagy dolog.